Az ír férfi bemegy egy dublini bárba, rendel három korsó Guinness-t és leül a helyiség hátsó részében, iszik egy-egy kortyot mindegyikből egymás után. Miután imigyen mindhármat kiissza, visszamegy a pulthoz és még hármat rendel. A csapos így szól hozzá, `Tudja, miután kiengedek egy korsóval, az hamarosan elveszti az aromáját; jobb lenne az íze, ha egyszerre csak egyet venne.' Az ír úriember így felel erre, `Nos, tudnia kell, hogy nekem van két fivérem. Az egyik Amerikában, a másik Ausztráliában, és én meg itt Dublinban. Amikor elmentünk otthonról, megígértük, hogy mindig így fogunk inni, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor még mind együtt ittunk.' A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás, és annyiban hagyja a dolgot. Az ír férfi törzsvendég lesz a bárban és mindig ugyanígy iszik: rendel három korsóval, és ezeket úgy issza meg, hogy mindegyikből egy-egy kortyot iszik sorban egymás után.
Az egyik nap bejön és csak két korsóval rendel. Az összes többi törzsvendég észreveszi ezt és elcsendesedik.
Amikor visszajön a pulthoz a második körért, a csapos megszólal, `Nem akarom megzavarni gyászát, de ki akarom fejezni részvétemet az önt ért nagy veszteség miatt.'
Az ír férfi egy pillanatig zavartnak tűnik, de aztán fény gyúl a szemében és nevetni kezd. `Ó, nem arról van szó,' mondja, `Mindenki jól van. Csak én abbahagytam az ivást!'
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek